Nagy levegő, lendület… és visszatérek ahhoz, ami igazán fontos
Változtatnom kell, hogy maradhassak, ami vagyok.
Most az év elején szeretnék lépni egy nagyot.
Talán kívülről nézve nem lesz annyira látványos, de alkotói szempontból igen.
Megváltoztatni valamit, ami eleinte vállalkozásom büszkesége volt, de ma már hátráltat.
Kicsit jobban megérteni azt, hogy mi az igazán fontos Nektek, vásárlóknak, érdeklődőknek – és a Ti szempontjaitok mentén formálni a bögreceket.
Megváltoztatni valamit, ami eleinte vállalkozásom büszkesége volt, de ma már hátráltat.
Kicsit jobban megérteni azt, hogy mi az igazán fontos Nektek, vásárlóknak, érdeklődőknek – és a Ti szempontjaitok mentén formálni a bögreceket.
Szeretnék webshopot indítani, és ehhez szükség van arra, hogy bizonyos termékekből ne csak 1-1 darab legyen, hanem “nagyobb” mennyiség, 6-8-10, akár 15 db.
Az első lépésem a “tömegtermelés” felé. Némelyik müzlis tálkából 4 (!!!) egyforma is készült! 🙂
Fél éve még hallani sem akartam volna erről.
Nagyon szerettem a munkámban, hogy nem kell mintákat követnem, formákat néznem (legföljebb a készleteknél) és úgy alkothatok, “ahogy jön”. Van ebben valami kedves, bájos szabadság-érzés, kellemes dolog így alkotgatni a műhelyben.
De rá kellett jönnöm, hogy miután kiégett ez a mind-mind más bögrec-csapat, rengeteget fotózhatunk, szerkeszthetem a képeket, gyárthatom a termékleírást, tölthetem föl a facebook oldalra, honlapra, csinálhatom hozzá a megrendelő űrlapot, a készletnyilvántartó táblázatokat… És akkor valaki jön, megveszi a bögrét 2000 Ft-ért és eddig tartott ennek a sok munkának az értelme.
Persze, jó, hogy elkelt a bögrec, ezért csináltam az egész felhajtást 🙂
De mennyivel jobb lenne, ha ezt az egész folyamatot 6-8 bögrec miatt csinálnám végig?
Sokkal több időm maradna az érdemi munkára. A számítógép előtt kevesebb, a műhelyben több időt tölthetnék.
Most, hogy összesítettem az elmúlt évet anyagi szempontból is, egyértelművé vált, amit eddig csak sejtettem: hosszabb távon, ilyen árakkal nem fenntartható a vállalkozásom.
Két lehetőségem lenne:
Két lehetőségem lenne:
1. Maradok az eddigi módszereknél, beleteszem ugyanazt a munkát 1-1 bögrecbe (aminek maximum a fele a műhelyben végzett munka, a többi a fönt említett, eladást célzó tevékenység) és akkor az árakat legalább a duplájára kell hogy emeljem.
2. A bögreceket ugyanolyan minőségben és szeretettel készítem, mint eddig, a műhelymunkából nem spórolok ki semmit, de az egyéb munkákat megpróbálom ésszerűsíteni.
Így ugyanazokat a bögreceket vehetitek meg, a mostanihoz hasonló árakon, csak a háttérmunkám lesz kevesebb.
Így ugyanazokat a bögreceket vehetitek meg, a mostanihoz hasonló árakon, csak a háttérmunkám lesz kevesebb.
Korábban, mikor ilyenkre gondoltam, mindig azzal hessegettem el, hogy nem tudnék, nem is akarnék “egyformákat” készíteni. Hogy minden bögrecnek egyedinek, az adott pillanat szülöttének kell lennie.
Hogy ha neten, fotó alapján adok el, akkor muszáj, hogy minden egyes darabról külön készüljön fotó, mert a vásárlónak látnia kell.
Hogy ha neten, fotó alapján adok el, akkor muszáj, hogy minden egyes darabról külön készüljön fotó, mert a vásárlónak látnia kell.
Természetesen ez igaz.
A vásárlónak tényleg látnia kell, alaposan be kell mutatni képekkel és szövegesen is a terméket.
De azért másfél éva alatt bebizonyosodott számomra, hogy nem ugyanazt látom én alkotóként, és i, vásárlóként, érdeklődőként ugyanazon a bögrecen 🙂
A vásárlónak tényleg látnia kell, alaposan be kell mutatni képekkel és szövegesen is a terméket.
De azért másfél éva alatt bebizonyosodott számomra, hogy nem ugyanazt látom én alkotóként, és i, vásárlóként, érdeklődőként ugyanazon a bögrecen 🙂
A vásárlók, érdeklődők, vagyis TI keresitek az egyedit, és ez így jó.
De fontos látni, hogy nem ugyanazt értitek az egyedi alatt, mint én, vagy más alkotók, művészek, kézművesek.
Egyrészt, van, aki keresi a kézzel készültet, a megismételhetetlent.
Ilyen értelemben egyedi minden bögrec.
A formákat továbbra is sablon és méricskélés nélkül, kézzel, szemre korongolom.
Attól, hogy ugyanabba a festékbe mártom, teszek rá mondjuk 3 nagy tulipánt, és a maradék helyet pedig kitöltöm kerekfejű levelekkel és gyöngyvirágokkal, attól még rengeteg apró játékterem marad, amit ki is használok.
A formákat továbbra is sablon és méricskélés nélkül, kézzel, szemre korongolom.
Attól, hogy ugyanabba a festékbe mártom, teszek rá mondjuk 3 nagy tulipánt, és a maradék helyet pedig kitöltöm kerekfejű levelekkel és gyöngyvirágokkal, attól még rengeteg apró játékterem marad, amit ki is használok.
Itt kicsit kanyarintok az indán.
Ott van egy kis hely, teszek egy-két pöttyöt. Vagy inkább egy bimbót?
Itt kevés hely maradt, pár levelet inkább egy kaccsal helyettesítek.
Ezek olyan változtatások, amiket – másfél év tapasztalat után mondhatom – a vásárló nem vesz észre.
Természetes, hogy a nagy egészre koncentráltok. Színre, stílusra, hangulatra.
Ha nem ti készítitek, akkor nehéz észrevenni ezeket az apróságokat – és ahogy megfigyeltem, a legtöbbeteket nem is ez érdekli 🙂
Most karácsony előtt konkrétan is teszteltem ezt.
A fondüs szetteknél némelyikből 3-4 “ugyanolyan” szett is készült. Voltak, akik a honlapon vásároltak, de aztán a minivásárra jöttek el átvenni. Nekik megmutattam minden darabot, de nem láttak különbséget, csak ha rámutattam 1-1 apróságra.
Tehát egyedi volt a maga nemében – ugyanakkor az egyediségét rejtő apró momentumokat csak alapos megfigyeléssel vehetitek észre.
A legtöbbeteknek pedig, egyedi az, ami
- különleges,
- ritkán lát hasonlót,
- kiemelkedik a környezetéből hangulatával, szépségével, mívességével..
Ha átmegyek egy ismerőshöz és főz nekem egy teát vagy kávét, jó eséllyel egy olyan bögrébe tölti, amit nagyobb lakberendezési áruházakban lehet kapni párszáz forintért. Ismerősek ezek a tárgyak, a legtöbb háztartásban van ilyen. Nincs is ezzel baj, az elsődleges funkcióját betölti, ezért az árért korrekt termék.
De néha az ember vágyik olyan tárgyakra, amiket szintén a hétköznapokban használhat, de szebbek, különlegesebbek, felemelőbb rájuk nézni, kézbe venni, használni.
Ha ilyesmire vágysz és kiválasztasz egy bögrecet, azt gondolom, nem fogod bánni, hogy készült még belőle néhány nagyon hasonló.
De néha az ember vágyik olyan tárgyakra, amiket szintén a hétköznapokban használhat, de szebbek, különlegesebbek, felemelőbb rájuk nézni, kézbe venni, használni.
Ha ilyesmire vágysz és kiválasztasz egy bögrecet, azt gondolom, nem fogod bánni, hogy készült még belőle néhány nagyon hasonló.
És még egy szempont: ez a módszer engem is jobban rászorít majd a még igényesebb munkára.
Korábban ha valami nem igazán úgy sikerült, ahogy terveztem, megvontam a vállam, valakinek majd csak tetszeni fog. Sokszor tényleg így is lett. Sőt… néha olyan bögreceket, amiket szinte szégyelltem feltenni, annyira bénának éreztem, elsőként vitték el. Ilyen az élet 😛
Korábban ha valami nem igazán úgy sikerült, ahogy terveztem, megvontam a vállam, valakinek majd csak tetszeni fog. Sokszor tényleg így is lett. Sőt… néha olyan bögreceket, amiket szinte szégyelltem feltenni, annyira bénának éreztem, elsőként vitték el. Ilyen az élet 😛
De így kritikusabbnak kell majd lennem a saját munkáimmal.
Ha egy bögrec nem pont úgy sikerül, ahogy terveztem, az azt is jelenti, hogy azt egymagában kell majd föltennem – arányaiban sokkal több munkával.
Ha egy bögrec nem pont úgy sikerül, ahogy terveztem, az azt is jelenti, hogy azt egymagában kell majd föltennem – arányaiban sokkal több munkával.
Sokáig nagyon szerettem, hogy én ilyen sokfélét készítek. Van metszett is, írókás is, holdas is, karcos-mázas is….
De a művészi-mesterségbeli fejlődésem természetes velejárója lesz, ha néhány technikát, stílust kiválasztok és jobban elmélyülök benne. Ez még nekem is ijesztőnek tűnik. 🙂 Nem akarok egyiktől sem megvállni. Van, amit készíteni szeretek. Van, ami nagyon látványos. És van, ami praktikus, a készítése hatékony, gazdaságos.
De ha idén ráállok erre a munkamódszerre, hogy bizonyos terméktípusokból kicsit többet készítsek, akkor talán ebben a kérdésben is előrébb haladok majd. Rájövök, hogy mi az, amit Ti is leginkább szerettek, és ami mellett én is jobban el tudok köteleződni.
25 éves leszek idén, van még időm bőven, hogy kialakuljon a saját stílusom 🙂 De nem baj, ha kicsi lépésekkel már kóstolgatom a kérdést.
25 éves leszek idén, van még időm bőven, hogy kialakuljon a saját stílusom 🙂 De nem baj, ha kicsi lépésekkel már kóstolgatom a kérdést.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy mostmár csak a legnépszerűbb termékeket készítem, és abból mindig többet.
Idén is szeretnék, a tavalyi évhez hasonlóan többször tematikus kollekciókkal előrukkolni.
Ahogy tavaly februárban a páros bögreceket, húsvétkor a tojásokat és a sütőformákat, nyáron a csüngeceket, novemberben pedig a fondüzős szetteket készítettem, idénre is vannak terveim. 🙂
Ha szeretnél mindig hallani az újdonságokról, iratkozz fel a hírlevelemre:
Teljesen átérzem a helyzetedet, mi is hasonló cípőben jártunk, amikor elindítottuk a saját webshopunkat. Aztán csak kitartottunk… 🙂