Egy kedves néprajzos szaktársam, Szabó Rita keresett meg pár hete, egy számomra egészen különleges ötlettel. A szerkesztői minor szakjára zárómunkaként egy magazin első számát kellett elkészítenie és ehhez velem készített interjút!! 🙂

Fogadjátok hát szeretettel a tapasztalataimat, gondolataimat és reményeimet, terveimet vállalkozásról, bátorságról, tervezésről, bögrecekről és még több bögrecről…

 

 

 

 

Németh Nóra vállalkozói missziójának alapját ez a két gondolat alapozta meg, amikor elindította egyéni vállalkozását az egyetem befejezése után. Első számunkban vele készítettünk interjút, hogy láthassuk, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie és ugyanakkor milyen szépségeket lel a munkájában.

 

Amikor elképzelted a jövődet, miről álmodtál, mi leszel, ha nagy leszel?

Állítólag még egészen kicsiként mindig azt mondogattam, hogy a kezemmel szeretnék valamit dolgozni. Én erre nem emlékszem, de amikre már igen, azok is mind gyakorlatiasabb szakmák voltak. Szerettem volna virágos lenni, csodaszép csokrokat kötni és egész nap virágok között lenni.

Később megszerettem a népi kultúrát, néptáncolni és énekelni tanultam. Így a népi kézművesség is előtérbe került. Szinte minden ága érdekelt a kézművességnek, sokat gyöngyöztem és festettem, de kipróbáltam a kosárfonást is, írtam tojást és mézeskalácsot.

Az iskolai évek során hogyan irányult érdeklődésed a néprajz felé?

Kilencedikes korom körül a könyvtár kidobásra ítélt könyvei közül elhoztam egy régi felsőoktatási útmutatót. Akkoriban határozottan nem akartam egyetemre menni, de gondoltam, azért átolvasom. Át is néztem, milyen szakok vannak, és úgy csuktam be, hogy engem legfeljebb a néprajz érdekelhet.
A történelem és a művészettörténet volt középiskolában a kedvenc tárgyam. Az előbbiből is inkább a művelődéstörténetről, életmódról, illetve a társadalmi átalakulásokról szóló részek érdekeltek.
Mint mondtam, közben már évek óta néptáncoltam, népdalkörbe jártam. Nyilván érdekelt az a társadalom, annak a kultúrának a többi szelete, amiben ezek a „művészeti termékek” kifejlődtek.

 

Honnan ered a fazekasság iránti érdeklődésed?

A kézművesség szeretete adott volt. Abban is biztos voltam, hogy én valami művészeti, sőt népművészeti tevékenységgel szeretnék hivatásszerűen foglalkozni.
Emellett volt még pár kívánalmam. Olyan mesterséget kerestem, ami használati tárgyat hoz létre. Ma annyi funkciótlan tárgy vesz körül minket, nem akartam beállni a porfogó-gyártók sorába. Szerettem volna azt is, ha a létrehozott termék nem túl drága, hogy minél többen megengedhessék maguknak a szép tárgyakat, amik körülveszik őket a hétköznapokban.
Fontos volt az is, hogy használhassak színeket és szabadrajzú mintákkal díszíthessem a műveim. Mindig, amikor valamit alkottam, nagyon szerettem élénk, erőteljes színekkel dolgozni.
Ezen a teszten csak egy mesterség ment át, ez pedig a fazekasság.

 

Mikor kezdtél el úgy foglalkozni a fazekassággal, mint szakmával, nem pedig mint hobbival?

17 évesen kezdtem el tanulni, de már az elejétől kezdve úgy gondoltam, ez lesz később a munkám. Két éven át Lőrincz Évánál tanultam, bár szakköri keretek között, de nagyon sokat foglalkozott velem. Ő biztatott arra is, hogy az OKJ-t egyből kezdjem el az egyetem első évével párhuzamosan, ne várjak vele tovább. Nagyon örülök, hogy ez így alakult. A bő két éves OKJ-s képzés után – amit a Kresz Mária Fazekasközpontban végeztem el Rónai Ági tanítványaként –, jött másfél évnyi passzívabb szakasz. Volt már itthon korongom és a legalapvetőbb eszközeim, de az egyetem miatt nem volt időm rendszeresen dolgozni. Néha érkezett megrendelésem, csak ekkor álltam neki.
Az államvizsga után (2015 februárjában kaptam meg a néprajz BA diplomámat) még két hónapot diákmunkáztam és ezzel párhuzamosan elkezdtem marketinget tanulni egy kézművesekre specializálódott marketing szakértő, Várőri Adrienn (Több mint hobbi) tananyagaiból. Ez egy nagyon fontos időszak volt. A szörnyen monoton irodai munka közben rengeteg időm és agyi kapacitásom volt üzleti ötleteken, réspiacokon és új termékeken gondolkozni!
Akkor kicsit elvesztegetett időnek éreztem ezt a pár hónapot, de utólag nagyon örülök, hogy csak ezután kezdtem neki a tényleges munkának.

 

Honnan jött az ötlet, hogy ebből élj meg?

Mind otthon, mind az iskolában arra bíztattak, hogy olyan foglalkozást válasszak, amit szeretek. Hát én ezt szeretem. Egyébként, néha még előjött a gondolat, hogy valami szociális, segítő foglalkozást válasszak, de én inkább ezekre mondtam azt, hogy szeretem, fontosnak tartom, de heti 40 órában nem vállalnám be, inkább a „civil életemben” próbálok a rászorulókon segíteni.

 

Ki/mi volt rád inspiráló hatással?

Elsősorban a mestereim, Lőrincz Éva és Rónai Ági.

 

Honnan jött az ötlet, hogy egyéni vállalkozást indíts?

A fazekasság sok más művészeti és kézműves szakmával együtt olyan szakma, amivel nem nagyon lehet alkalmazottként elhelyezkedni. Persze, akadnak olyan fazekasok és keramikusok, akik foglalkoztatnak valakit a műhelyükben, de rájuk csak a nagyon monoton, unalmas munkák maradnak. Mintha egy régészt arra vennél föl, hogy csak ásson.

 

Mi adott lendületet?

Mióta elkezdtem foglalkozni a fazekassággal, tudtam, hogy ha tényleg ezt szeretném csinálni, szinte biztos, hogy vállalkoznom kell majd. Volt időm hozzászokni a gondolathoz.
Egyébként Várőri Adrienn, a kézműveseknek szóló marketing magyarországi szakértője írott tananyagokkal és skype-os konzultációk alkalmával is nagyon sokat segített. Olyan utat mutatott, amely sok kézművest elsőre feldühít, hiszen a legtöbb művészt eleinte igazán hidegen hagyja a marketing. Egyrészt nem érdekel minket, másrészt nem gondoljuk, hogy labdába rúghatnánk ezen a területen, ahogy azt sem, hogy a termékeinknek ilyenfajta támogatásra is szüksége lenne. Aztán rájövünk, hogy mégis, és hogy a marketing nem ördögtől való, sőt, egy hihetetlenül érdekes, sok lehetőséget rejtő világ.
Nekem a vállalkozás elindításánál az előbb említett Több mint hobbi adta a legtöbb lendületet. Rengeteg példát hozott olyanokra, akiknek sikerült az ötletüket megvalósítani úgy, hogy az embereknek nagyon tetszett és hajlandóak voltak korrekt árat fizetni érte.

 

Honnan informálódtál arról, hogyan lehet vállalkozást indítani?

A fazekasképzésen volt pár elméleti óránk, ahol előjöttek ilyen kérdések, egy könyvelő tartott előadást a vállalkozási formákról. A néprajz mellé az ügyvitel minort vettem föl azért, hogy hátha ezzel is szerzek majd némi talpraesettséget a vállalkozáshoz. Ott szintén tanultunk a vállalkozásokról. Ezen kívül még 2015 őszén elkezdtem egy vállalkozási ügyintéző OKJ-t. Sajnos itt sem tanultam sokkal többet, mint korábban, de azt azért már jól tudtam, hogy hogyan kell vállalkozást indítani.
Egyéni vállalkozást egyébként borzasztó egyszerű, nem kerül semmibe és a neten intézhető.
Egyébként én egy könyvelő segítségét is igénybe veszem, folyamatosan a vállalkozás indításától kezdve. Bár a KATÁ-s (kisadózó vállalkozások tételes adója) vállalkozás ügyintézése nem bonyolult, de én inkább fizetek havi néhány ezer forintot azért, hogy minden biztosan rendben legyen és bármilyen kérdésem van, tudjak kihez fordulni.

 

Milyen papírokat kellett beszerezni?

Szükség volt a fazekas OKJ-s bizonyítványra, ezen kívül a vállalkozás székhelyét (ahol lakom) és a telephelyét (ahol a műhelyem van) be kellett jelenteni. Mivel egyik ingatlan sem az én nevemen van, ki kellett töltetni befogadó nyilatkozatot a tulajdonosokkal (a családtagjaimmal). Ezen kívül még a kereskedelmi és az iparűzési tevékenységet kellett bejelenteni, illetve regisztrálni az iparkamarához.
Ezek viszonylag egyszerű dolgok voltak és az ügyintézők mindenben segítettek. Néhány illetékbélyeg és regisztrációs díj kellett hozzá, de 10 000 Ft-ból megvolt az egész. Tehát maga a vállalkozás indítása nem nagy dolog, sem anyagilag, sem az ügyintézést illetően.

Körülbelül mennyibe került a vállalkozás elindítása? Alaptőkéd volt?

Én szerencsére időben hallottam egy pályázatról és sikerült is megnyernem.
A munkaügyi központ írta ki és azoknak szólt, akik regisztrált munkanélküliként indították el a vállalkozásukat. Öt hónapon át megkaptam a minimálbér összegét.

Kimondottan alaptőkém ezen kívül nem volt, de nem is éreztem hiányát. Persze szerencsés vagyok, hogy egy műhelynek alkalmas helyiséget használhatok, illetve, hogy korongom már volt és nincs szükségem drága eszközökre, gépekre. Kemencém még nincs, de valószínűleg pár évig még nem is sürgetem, hogy legyen. A bérégetés jó megoldás számomra. Találtam egy keramikust, akivel jól tudok együttműködni, az ő kemencéjét használom.

 

 

Milyen félelmeid voltak a vállalkozás elindításával kapcsolatban?

Amitől leginkább féltem, és gyakran tölt el félelemmel ma is, az az, hogy nekem kell meghoznom minden döntést. Illetve az is, hogy rajtam múlik, az én felelősségem, hogy hogy megy az üzlet. Nem hibáztathatom a vevőket, hogy ők a rosszak, ha nem veszik a termékeimet. A piacnak az a dolga, hogy azt vegye, ami tetszik neki, amit szeretne, amire szüksége van. Az én feladatom, hogy ilyen termékeket kínáljak nekik. Ha nem veszik, akkor vagy a termék rossz, vagy a marketing, vagy rossz embereknek kínálom. Tehát ha valami rosszul megy, akkor a hibás én vagyok.

Ezen kívül sokat küzdök az időbeosztással és önmagam ösztökélésével is. Senki nem nézi, hogy hány órát dolgozom egy nap. Azt sem ellenőrzik, hogy hány bögrecet készítettem el egy hónapban. Azt sem kéri számon senki, hogy hány és mennyire ütős blogbejegyzést írtam meg. Szóval nagy önfegyelemre van szüksége annak, aki vállalkozik. Ebben azért úgy érzem, már sokat fejlődtem.

 

Milyen jellemvonásokkal, attitűddel kell rendelkeznie annak, aki egyéni vállalkozó szeretne lenni?

A problémaorientált gondolkodásmód elengedhetetlen. Tudni kell, mi az, amiven én jobbá tudnám tenni mások életét, hogyan lehetne átadni nekik azt a gondolatot, hogy szükségük van a termékeimre.
A következő az önfegyelem. Néha nagyon sokat kell dolgozni. És igen, nincs kötött munkaidőm, tehát elvileg megtehetem, hogy hétköznap is kihagyok 1-1 napot, ami különösen nagy kísértés, ha az ember kedvese és baráti köre még egyetemista. De ha nem dolgozok, nem haladok – így nincs bevétel sem.

Nyitottnak lenni az új dolgokra. Rengeteg mindent meg kellett tanulnom: honlapot szerkeszteni, fotókat készíteni, reklámszövegeket és blogot írni.
Fontos a bátorság. Erre is igaz, mint az élet sok más területére, hogy nem várhatsz addig, amíg elméletben mindent tudsz. El kell kezdeni, tévedni, próbálkozni és közben tanulni. Most épp ezt csinálom. Voltak/vannak irtó sikertelen próbálkozásaim is. Képesnek kell lenned tervezni, és aztán újratervezni.

 

Miért bögrékkel indítottad a vállalkozást?

Sok mást is készítek, már a kezdetektől fogva. Fő profilomnak azért választottam a bögréket, mert ez egy egyszerű, napi szinten a kezünkbe kerülő használati tárgy, ami egyben sokaknak a pihenéssel, illetve a finomságokkal, „apró jutalmakkal” kapcsolódik össze – tehát érdemes szép tárgynak elkészíteni.
Ezen kívül ez egy viszonylag olcsó termék, amit – ha valakinek tetszenek a termékeim és szeretne egyet birtokolni is – bárki megengedhet magának.

Hogyan reklámoztad a vállalkozásod az induláskor és hogyan bővült a reklámozási módszerek listája? Milyen reklámeszközöket vetettél be?

Jelenleg van egy saját honlapom (www.bogrec.hu), egy Facebook oldalam (facebook.com/Bogrec) és egy zártkörű csoportom, ahová a munkáim iránt érdeklődő ismerőseimet gyűjtöttem össze. A Facebookon szoktam fizetett hirdetést is feladni – ez viszonylag olcsó, bár nekem sok utánajárás ellenére sem sikerült még teljesen kiismernem a működését. Ezek az eszközeim már induláskor, vagy utána nem sokkal megvoltak és azóta nem nagyon bővült az eszköztáram.
A közeljövőben szeretnék a vállalkozással jelen lenni a Pinteresten is, illetve az offline, vásári eszköztáramat kicsit bővíteni: új névjegykártya, szórólap, stb.

 

Milyen nehézségekkel kellet szembenézned a vállalkozás elindításakor, amire nem számítottál? Hogyan küszöbölted ki?

Komolyabb nehézség nem jut eszembe. Két olyan tényezőt hoznék inkább föl, ami már többször hátráltatott.

Az egyik, hogy nem ismertem eléggé a piacot. Csináltam például egy valentin-napi kampányt, már korábban is népszerű, szép termékekkel, a páros bögrecekkel. Készültem ütős játékkal. Pörgött az oldal, iszonyú jók voltak a statisztikák, jó visszajelzéseket kaptam a termékek fotójáról szóban és nézettségben is, beszélgetés kerekedett a blogbejegyzésemről. De amikor odáig ért a gépezet, hogy megnyílt a sales oldal a honlapon és lehetett volna vásárolni, alig adtam el pár darabot. Kiderült aztán, hogy sokaknak, akiknek tetszett, nincs párja, tehát tetszett neki nagyon, de nem volt kinek megvennie. Akiknek pedig volt párjuk, ők sem nagyon vettek ajándékot, maximum egy vacsorával emlékeztek meg a Valentin-napról. Tehát nem ismertem eléggé a vásárlók igényeit.
A másik nehézségem, hogy sokszor túl vakmerően tervezek az idővel, és a saját határidőimből kicsúszok. Most a legfrissebb ebből fakadó kudarc, hogy csúfosan lecsúsztam az Anyák napjáról. Nekem nehéz, hogy egy adott ünnep előtt már sokkal hamarabb el kell készülnie a termékeknek, hogy legyen idő fotózni, szöveget írni, játékot csinálni, sales oldalt írni.

 

Mikor megy jól az üzlet? Minek köszönhetően?

Amikor komolyan veszem, és mindenre hagyok elegendő időt. Magamnak is, de az érdeklődőknek is, hogy a képeket megnézhessék, ízlelgethessék, barátkozzanak velük. Talán ez a legfontosabb.
Érdekes dolog, hogy sokaknál azt látom, hogy lájkolják az oldalam, nézegetik a termékeim, tetszik nekik, de kell pár hét vagy akár hónap is, mire eljutnak a vásárlásig.

 

Melyek az előnyei a vállalkozásodnak?

Nagy erősségnek érzem az online jelenlétet. Érdekes, hogy sokan mondják: a neten az emberek egy perc alatt összehasonlítják az árakat és a legolcsóbbat veszik. A kézműves műfajban én ezt pont fordítva érzem: egy vásárban körbesétál a nézelődő, és ha szöget üt a fejébe, hogy venne egy bögrét, akkor megkaphatja 1500 Ft-ért, 1800-ért, nálam pedig 2000-ért. Mivel egész mutatós az 1500 Ft-os is, könnyen lehet, hogy azt választja.
Ellenben ha Facebookon eléje kerül egy kép, akkor rákattint, beleszeret, de nem kezd el „guglizni”, hogy vajon van-e hasonló olcsóbban, hanem azt mérlegeli, hogy a bögrecet 2000-ért megvegye-e vagy sem.

 

Milyen nehézségekkel nézel szembe jelenleg?

A vásárokban nehezen találom a helyem. Nem a legolcsóbbak a termékeim, így valami mással kellene kitűnni, erre egyelőre még nem éreztem rá. Ezért még csak kisebb vásárokban voltam, ahol nem is produkáltam rendes forgalmat. Nagy dilemma most számomra, hogy befektessek-e egy nagyobb vásárba, meg fog-e vajon térülni.

Emellett most kell egy pici szünetet tartanom, leülnöm és megterveznem a következő hónapokat, körülbelül szeptemberig. Sok-sok ötletem van, amiből mindet nem lehet és nem is érdemes megvalósítani – el kell hát döntenem, hogy mire koncentráljak és hogyan ütemezzem a feladataimat.

 

Bevált-e az az ötlet, amiért elindítottad a vállalkozást, vagy változtatnod kellett az alapötleten?

 

Folyton változik, hogy hogyan alakul a vállalkozásom. Az alapötlet szerintem nagyjából most is ugyanaz, mint amivel indítottam. A hétköznapi életet megszépítő használati tárgyakat készítek a népi kultúra felé nyitott fiataloknak.

 

Mitől lehetne még sikeresebb a vállalkozásod?

Most úgy látom, nekem az segítene, ha egy szakértővel együtt 1-2 éves pénzügyi, stratégiai és marketing tervet készíthetnék. Ettől talán összeszedettebb lehetnék.
Ezen kívül nehézséget jelent az, hogy a Facebookon marketing szempontból eléggé kiszolgáltatott az ember. A hirdetéseket nem tudom irányítani, hogy kihez érjenek el. Többször kiderült már, hogy többszörös vásárlóim, akik mindig hűségesen érdeklődnek a bögrecek iránt, nem hallottak a legfontosabb kampányokról, akciókról, bejegyzésekről.
Persze van erre bevett marketing megoldás, épp azon gondolkodok, hogyan lehet ezt az eszközt számomra is hasznosítani.

 

Nehéz dolguk van-e az egyéni vállalkozóknak?
Nagyon szeretem a „vállalkozósdiban”, hogy sok új feladatot kell megoldanom, sokat kell tanulnom, folyton kilépek a komfortzónámból. Persze ez fárasztó és kényelmetlen is, de közben hihetetlenül nagy sikerélményt nyújthat.
Én alapvetően szeretek egyedül, önállóan dolgozni, ez is jó az egyéni vállalkozásban.

Az is nagy dolog, hogy a saját ötleteimet valósíthatom meg. Ha egy-egy projekt sikerül, akkor az én ötletem alapján készült saját munkáim lesznek sikeresek, ez azért hatalmas élmény!
Na és persze annak is vannak előnyei, hogy magam osztom be az időmet! Ez persze azt is jelenti, hogy némely napon 16 órát vagyok a műhelyben, vagy hajnalban kelek, amikor vásározni megyek és csak este érek haza. Mindezt hétvégén, amikor a barátaim kirándulnak, buliznak.

 

Miért és mikor javasolnád másoknak, hogy kezdjenek vállalkozásba?

Én biztatok mindenkit, hogy ha van hozzá kedve, vegye a bátorságot és próbálja ki fiatalon a vállalkozást! Nekem még nincs saját családom, ezért most az időmből, energiámból is többet bele tudok tenni a vállalkozásba. Ezek az évek szerintem ideálisak az induláshoz.
Azért is előny, ha fiatalon kezdesz neki, mert a barátaid közül többen még tanulnak, több az idejük és a kedvük, ha olykor segítségre van szükséged.

 

Milyen jótanácsot adnál annak, aki most indítana vállalkozást?

Legyen terved legalább fél évre előre! Ettől egészen biztos, hogy el kell majd térned, hiszen amikor elkezded, sok minden kiderül majd, hogy rosszul kalkuláltál pénzzel, idővel, de legalább lesz egy alap, amit újra tudsz tervezni és meglesznek a mérföldköveid, amit el akarsz érni.