A Csipkétől kapott gyógytea adta új erővel mentem, mendegéltem tovább.

A zord erdő lassan napsütésesre változott, ettől egyre jobb kedvre derültem. De azért még mindig viszkettek ezek az agyagragyák, na. Már épp kezdtem volna újra sajnálni magam, mikor egyszer csak egy szem dióba botlottam. Ahogy előrenéztem az úton, hát látom ám, hogy mint valami Jancsi és Juliska mesében, végig ki van rakva dióval és mogyoróval!
El tudnád képzelni, hogy nem kezdem el követni? Naná, hogy követtem! 🙂 És milyen jól is tettem!
Ugyanis egy egészen különös bögrecet láttam meg az ösvény végén.

Kicsit félve közelítettem, mert még sosem láttam ilyen magas, ilyen sok részből álló bögrecet. Nem is értettem, hogy mi lehet az a dolog ott alatta. És ami a legforcsább volt, a lába körül meleg, hívogató fény táncolt. És ahogy egyre közelebb értem, valami csoda-finom illat is megcsapott.
De ez a különös bögrec, amilyen idegennek tűnt, olyan barátságosan fogadott. Kiderült, hogy ő egy komplett melegítős almasütős, fondüzős bögrec-szett.
Ezt nem igazán értettem, mifelénk sosem láttam ilyesmit. De elmagyarázta, hogy a szűrőjén kívül van még egy fedője is és egy mécsestartója, amire ha kedved tartja, felpattan.
Amit most készített, annál finomabb, hangulatosabb nincs is kere-e világon, mert most csokifondüt olvasztott!!
Meg is kínált csokiba mártott almával és banánnal.

Már erősen rám fért egy kis energia, de hogy az milyen finom volt!
Nektek is csak ajánlani tudom!

Olyan igazi hangulatos, romantikus pillanatokhoz vagy baráti beszélgetésekhez való csemege. Tudod, mikor nem akarsz vagy nem tudsz villantani a főzőtudományoddal, nincs rá idő, hely, stb, de azért jó lenne valami menővel előrukkolni… Egy tábla csoki és 1-2 szem gyümölcs és ez a bögrec valami egészen fantasztikusat hoz ki belőle!
Ez a csokis banán engem teljesen levett a lábamról! Ha hazaérek, én is kerítek egy ilyen kis mécsestartót, ilyen finomságokkal tutira bevágódok a bögreclányoknál! 😉